Hogyan működünk?
Nem működünk jól! Ez alatt azt értem, elvétjük a jelent a múlt és jövő miatt, kesergünk ahelyett, hogy „édesek” lennénk, nem tudunk a belső utunkról, bezzeg másokról mindent, legalábbis úgy véljük. Ha segítséget kérsz, megsértődsz, ha nem kapod meg, pedig a másik mindent megmozgatott. Állandó a küzdelem, okosabb akarsz lenni másoknál, egyszerűen nem viseled el, ha nem kerekedsz a másik fölé. Nem fogadod el, hogy nem működik mindenki úgy, ahogy te.
A világ olyan amilyen, de biztosan nem az, aminek látszik vagy amilyennek elhitetik veled. A merev szabályok, nézőpontok, ideológiák ideje lassan lejár. Ha nem érted, lemaradsz, és egyre nehezebb lesz felzárkóznod. Azt fogod látni, csak probléma jön probléma után, és egyre rosszabbul fogod érezni magad. Még mindig nem jössz rá irányítottságaidra, nem veszed kezedbe sorsodat, sodródsz tovább. Ez az igazi mókuskerék! Csak Tőled függ, mikor vetsz ennek véget.
Már csak keretek között működik az emberiség. Jöttek korlátok, szabályok, soknyelvűség, különböző eredetek, de senkinek nem tűnnek fel árulkodó jelek (félremagyarázott vagy agyonhallgatott régészeti leletek, ősi eredetről szóló emlékezet, a földi időben behatárolt teremtés és ez csak a jéghegy csúcsa). Hová lett az egység? Én nem látok több emberiséget. Szerintem nem lenne szabad minden észérvet laza mozdulattal félresöpörni.
Fejlődni kéne! Fejlesztened magadat, nem másokon átgázolni önös érdekek miatt. Vedd észre, ami az orrod előtt van! Utazz úgy, hogy láss, emlékezz az útvonalra, az arcokra, mindenre amivel találkoztál! Hidd el, ugyanoda igyekszünk mindannyian, és ez csak egy belső ösvényen, saját egyedi úton lehetséges. Kezdd el mielőbb, ne hagyd, hogy bármi is elriasszon ettől!
