Változás nélkül nincs semmi!
Nagyon merevek, rugalmatlanok, mondhatni változásra képtelenek vagyunk. Ha rossz napod van -valld be, ez számtalanszor megesik- kilátástalannak látod a holnapot, a holnaputánt, az egész jövőt. Öregszel, félsz a haláltól, és ezt természetesnek veszed, mert körülötted is mindenki ezt mondja, sőt így is érzi. Ilyen egy átlagember, de te döntesz, maradsz vagy változol.
Nem kell beállni a sorba, felülemelkedhetsz problémákon -főleg úgy, hogy igyekszel gyorsan megoldást találni, nem halogatsz a végtelenségig-, fiatal maradhatsz még testileg is, és elfogadhatod, hogy eljön mostani testedben járt utad vége. Már te is tudod, hogy egy végtelen világegyetemben semmi nem lehet véges, így az élet sem. Ennek megértéséhez nem kell felturbózott elme, csak hibás logikával hiheted az ellenkezőjét, „az egyszer élünk”-et.
Még neked is be kell látni, változás nélkül nincs világmindenség, bármerre nézel szembesülsz vele. A fű, fa, virág is magként kezdi, de amikor a rózsára nézel már nem a mag jut eszedbe. Az állatok is megszületnek, felnőnek, meghalnak. Amikor a pillangót látod nem fintorogsz, mert nem az azt megelőző hernyóállapotára gondolsz. Az átalakulástól ne félj, gyönyörködj benne, mert minden állapot úgy tökéletes, amilyennek látszik. Nézz a tükörbe és mondd azt függetlenül a korodtól, egészségi állapotodtól, körülményeidtől, nyűgödtől, bánatodtól: a változás és az élet örök, elégedett vagyok magammal itt és most.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ezért nem kell semmit tenned. Fejlődj, figyelj magadra, tanulj, mert a tanulást nem úszhatod meg! És ha már beszéled a magyar nyelvet, ízlelgesd, hogy összefüggéseiben is megmutathassa magát neked! Keress, kutass, ne elégedj meg azzal, amit hallasz itt-ott. Ne maradj le, szállj fel az idő vonatára, hogy eddig ismeretlen dimenziók (nem tudok rá jobb szót) nyíljanak meg számodra! Jó utat!
