Tényleg bonyolult a világ?
El kell hogy keserítselek… a világ egyszerű, legalábbis egyszerűbb, mint gondolnád. Nagyon jó védekezési stratégia részedről bonyolulttá nyilvánítani, mert így akár hasznot is húzhatsz az áldozati bárány szerepkörből. Ismerős hozzáállás! Ha a jelenben vagy és figyelsz otthon is, munkába menet a buszon, metrón, villamoson, vonaton stb., csak az ismerős történeteket hallod. Többek között azt, nem tehetek semmiről, becsaptak, kihasználtak, hülyére vettek, kirúgtak az állásomból, megcsalt a párom, és sorolhatnám napestig. Mikor mondod végre azt, hogy én tehetek róla, mert nem vettem semmit komolyan, nem előztem meg a történéseket, nem avatkoztam közbe, nem változtattam.
Könnyű út másokra hagyatkozni, sőt függeni családtól, közösségektől, mindenkitől. Mindig külső közvetítést akarsz, nem bízol magadban, egyszerűen átengeded másoknak az irányítást. Lusta vagy, nem képzed magad, megrekedsz, lemaradsz, már nem értesz semmit, nem látsz tisztán. Játékszere lettél a családnak, az egész rokonságnak, munkatársaidnak, főnökeidnek, a szomszédnak, az orvosnak, az egyháznak.
Már ott tartasz, hogy közvetítő kell közéd és Isten közé, már nincsenek meghitt perceid a vele való kommunikációra. Neked vallás való, nincs többé egyéni hited. (Persze a hit degradáló, materialista értelmezése is létezik, ahol tudás- és tapasztalatmentességet jelent.) Érezzük, hogy ez a megközelítés kissé sántít. El kéne kezdened fontos kérdésekre választ találni. Miért születtem, mi a dolgom, hová tartok? Értelmet kell adni az életednek, amely nem merül ki a születés-halál fogalmánál! A panaszkodás, siránkozás, hárítás nem vezet sehová.
Vedd kezedbe az irányítást, ne másokra hagyatkozz! Ha kell, képezd magad, figyelj, és rátalálsz a saját utadra!
