Világmindenség, fizikai dimenzió, álom
Már unásig hallottuk, a világegyetem végtelen. Elképzelni mégsem tudjuk, mert véges eszközünkkel az agyunkkal (terjedelme miatt a térben, a halál miatt az időben behatárolt) próbáljuk fölfogni. A szívünk energetikájáig már sajnos el sem jutunk. Azt is föltehetnénk kérdésként, hogy tényleg az agyunkkal, hiszen mérések szerint benne sokkal gyengébbek az energiák, mint körülötte. Hol is vannak a gondolatok?
Nem vagyok tudós, de azt belátom, hogy a MINDenség MINDent tartalmaz, és erre MIND szükség van még akkor is, ha az MINDenkinek sokszor rossznak tűnik. Ha az álmodást is idevesszük, egyre nagyobb a zűrzavar, mert megszűnik számunkra a „szamszára”, a fizikai világ, és az álom valósággá válik. Most akkor mi a valóság?
A világmindenség is az, de amíg érzékszerveiddel tapogatod, addig a fizikai sík (vagy nevezd, aminek akarod) skatulyájába tuszkolod. Az álom valóságával együtt értelmezve (főleg, ha eddig nem hülyítettek el) érdekessé válik a helyzet, érzed itt már másról van szó, kívülre kerülsz, nem vagy többé behatárolt. Egy szó mint száz, valóság mind a kettő, a pillanatok valósága.
Amikor Masaru Emoto japán kutató vízzel végzett kísérleteit is értelmezni szeretnéd, belebotlasz az érzelmek fizikai környezetre, jelen esetben a vízre gyakorolt hatásába. Itt érdemes megállni, az érzelmek hatnak a vízre? A megfagyasztott vízkristályok pozitív hatásra szabályos, negatívra kusza, szabálytalan alakzatokat mutatnak. Tudsz hatni érzelmeiddel az anyagszerkezetre? A tested 70% körüli víztartalmára? Meggyógyíthatod vagy megbetegítheted magad? … Szerintem ez megér egy rövid elmélkedést……ne várj holnapig!
